A szívem azon része, ami még nem tört össze

14 aug

我心中尚未崩壞的地方  The Yet Unbroken Part of My Heart – 2008

Nagyon, nagyon szeretem ezt a dalt. Mindazonáltal ennek talán legnehezebb lefordítani a szövegét. Azért próbálkozom. Reményeim szerint sikerül majd magyar feliratos videót is készíteni hozzá, de azt hiszem, ahhoz még elmélkedem rajta egy kicsit.

Videó
Zene: Monster, dalszöveg: Ashin

 

Felébredek egy ismeretlen helyen, a kamera lencséje fegyverré válik, amit suttognak igazzá válik
A gitár lekerül a vállról, a költő visszavonul a határról, ahol élünk, egy hatalmas filmstúdió

A szerencse gyermeke, felmászik a palota csarnokába, megízleli a siker és a kudarc ízét egyaránt
Az egyszerű gyermek, elveszti ártatlanságát követve a játékszabályokat, megtanulva, hogyan kell felnőni

Pompás és látványos listás helyezések, őrülten kiadott díjak, követve mindennek a ritmusát, ez gyakran összezavar engem
Amikor az ember szíve piaccá válik, amikor a piac csatatérré válik, hány példaképet temetnek el azon a csatatéren

El nem felejtett álmok, megcsappant remények, edzett hajthatatlanságom kötélen táncol
Nagyság és hamisság, por vagy dicsőség, vékony a választóvonal, vagy csak egy napsugár

Minden magányos hajnalon, amikor egyedül énekelek, ez a dallam halkan visszhangzik a szívemben
Ha egy nap senki sem énekel velem többé, legalább van egy része a szívemnek, ami még nem tört össze

Az énekes az eladásokat figyeli, a riporter a kattintásokat figyeli, egyik sem jobb a másiknál
Mindegy, hogy mennyei királynők vagy mennyei királyok, mindegy hogy fiatal közlegények vagy idős tábornokok, amikor vége a dalnak a tömeg eloszlik, minden elhagyatottá válik

A szivárványra várva kinyitom az ablakot, de kint csak villámlás vár
Tulajdonképpen a szivárvány is csak fény, ha egy szív elég átlátszó, a remény fénye megtörik rajta

Minden magányos hajnalon, amikor egyedül énekelek, ez a dallam halkan visszhangzik a szívemben
Ha egy nap senki sem énekel többé velem, legalább van egy része a szívemnek, ami még nem tört össze

Igazából mindannyian ugyanolyanok vagyunk, névtelenek, de tele meg nem nevezett vágyakkal, várva egy életen át az esélyt, hogy ragyogjunk
Hajlandóak vagyunk szembenézni néhány sérüléssel, de nem a szánalommal, hagyom, hogy a heg legyen a szívembe faragott jelvényem, hogy sose felejtsem el

Ez a dallam halkan visszhangzik a szívemben, legalább a szívemben tudom magam bátorítani

Minden magányos hajnalon, amikor egyedül énekelek, ez a dallam halkan visszhangzik a szívemben
Ha egy nap senki sem énekel többé velem, legalább van egy része a szívemnek, ami még nem tört össze
Mint egy gyerek
A talaj, ami nem hajlandó elenyészni

Énekelj még, énekelj még, énekelj még…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: