2017.07.28 Grác

19 Sze

A nyaralás utolsó napjára beköszöntött a napsütéses meleg, így az utolsó, városnézős nap izzasztott meg a legjobban. Nem voltak különösebb terveink, csak mentünk, amerre a lábunk vitt. Leginkább felfelé a Várhegyre.

 

Reklámok

2017.07.27 Medve-szurdok

19 Sze

 

Enyhén felhős napra virradtunk. Az időjárás határozottan ideálisnak tűnt egy kis lépcsőzéshez és mászáshoz. Magyarországról rendszeresen indítanak egynapos utakat a Bärenschützklamm-hoz, azaz a Medve-szurdokhoz. Én is egy ilyen hirdetésből ismertem meg a helyet, és végül is emiatt bővítettük ki az ausztriai nyaralásunkat még két nappal. Ha már elindultunk, hozzuk ki a legtöbbet az utazásból!

Gráctól Mixnitz-be kellett eljutnunk, onnan kezdődött az emelkedés a szurdok bejáratáig. A belépés díja 3,5 euró. Csak egy irányban, felfelé lehet haladni a kiépített pallós-létrás úton. Sok infót lehet találni a szurdokról, így inkább beszéljenek a képek helyettem:

Ezt látni kell élőben.

Miután az utolsó létrát is elhagytuk és kibukkantunk a szurdokból, falatoztunk egy kicsit a Jó Pásztorhoz címzett fogadó előtti padon. Aztán persze úgy éreztük, hogy ez nekünk még nem volt elég. Bújtuk a telefont, és kinéztünk egy kilátópontot majd 200 méterrel feljebb, a Steirischer Jokl menedékháznál.

És ha már itt voltunk, és láttuk  fent a sziklacsúcsot a kereszttel, ki állíthatott volna meg, hogy ne kapaszkodjunk még magasabbra, egészen a Hochlantsch csúcsára?

Este még sétáltunk kicsit Grácban. Megtetszett ez a szervezett gyalogátkelő:

IMAG1137-6-17

2017.07.26 – Hallstatt

18 Sze

A búcsúnapunk Gosautól igencsak szomorkásra sikeredett, mivel egész nap esett az eső. Ekkorra időzítettük Hallstatt városának meglátogatását. Az eső miatt át kelett gondolnunk, mihez kezdhetnénk. Végül ha már Salzkammergut, a sóbánya meglátogatása mellett döntöttünk, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Siklóval felsuhantunk a hegy közepéig. Ott elsétátunk a háromszög kiszögellésű Skywalk kilátóba, hogy 300 méter magasból is megcsodáljuk a világörökségi várost.

A látvány meglehetősen hajmeresztő. Főleg egyenesen lefelé. Ha jó lett volna az idő, azon a jó kis kacskaringós kaptatón másztunk volna fel.

A sóbánya attrakciói kellemes csalódást okoztak. Kb. két órán keresztül szórakoztattak minket. Ha valaki hezitálna rajta, tényleg nyugodt szívvel ajánlom. Lecsúsztunk két csúszdán, amit a bányászok használnak a gyorsabb közlekedés céljából. (A második 65m hosszú volt!!!) Fantasztikus vetítések, bemutatók, előadások vannak odabent és a talán a világ legrégebbi falépcsője.

És ezzel  a cuki járgánnyal hagytuk el a sóvilágot.

Az eső kérlelhetetlenül esett tovább, így hajókázásra adtuk a fejünket a Hallstattersee-n. Legalább nem volt nagy tumultus.

Végül nem volt tovább mire várni. A napocska csak nem akart előbújni. Viszont érkezet egy csomó ázsiai turista. Hallstatt nagyon felkapott a koreai, kínai és japán turisták körében, talán a kínai msolat miatt. Mindenhová minden ezen a három nyelven is ki van írva a német és az angol mellett. Pl. hogy legyenek kedvesek és ne használjanak drónokat, és ne legyenek olyan hangosak, mert hogy ez nem csak egy kirakatváros, hanem valódi emberek próbálkák itt élni a mindennapjaikat. Esőben is elvarázsolt minket is a zegzugos utcácskáival, a hegyről alázúduló, robajló vízeséssel.

 

2017.07.25 – Wolfgangsee

18 Sze

Reggel nem esett, így bizakodva indultunk aznapi kiszemeltünk felé, a Wolfgangsee partján emelkedő Schafberghez. A túra St. Wolfgang városkából indult.

Az öt órás mászás alatt több kisebb tó mellett elhaladtunk. Időnként eléggé meredek volt az útvonal.

Nem úsztuk meg eső nélkül, de töretlenül haladtunk az Ég kapuja felé. A ködön át semmit nem láttunk az utolsó egy-kétszáz méteres emelkedésből, hogy merre is járunk. Miután utólag kitisztult a kép és visszanéztünk, nem is bántuk, hogy útközben nem tudtuk, mekkora mélység mellett kapaszkodtunk fel.

Amikor felértünk, reménykedtünk benne, hogy ha egy kicsit várunk, talán oszlik a köd és a pára. Megebédeltünk, aztán alig mertünk hinni a szemünknek, amikor kiléptünk az étteremből, hová is kerültünk. A felhőpamacsok mögül egyre tisztábban láttuk az alant elterülő mesevilágot.

Újra és újra körbejártunk a hegyen, hogy minél több részletet meg tudjunk örökíteni a helyből. Visszatértünk az Ég kapujához is, hogy letekintsünk honnan érkeztünk fel. Utólag olvastuk el a táblát, hogy ehhez a túraúthoz ajánlott már egy kis hegymászói tapasztalat.

A lefelé úthoz inkább a fogaskerekű mellett döntöttünk, mert nem valószínű, hogy sötétedés előtt sikerült volna visszaérni még a könnyebb úton sem. St. Wolfgang városa elvarázsolt minket még estére. Ide is bármikor visszatérnék.

 

2017.07.24 – Salzburg

18 Sze

Erre a napra esőt jósoltak, ami be is következett, így végül a salzburgi városnézés mellett tettük le a voksunkat. Sikerült jól elhúzni az időt, így mire Russbachban megvettük a Salzburg Cardot, és leparkoltunk a P+R Alpensiedlung Süd parkolóban, már dél volt. Pár perc séta után megláttuk a távolban a Hohensalzburg erődítményét.IMAG0816-3-01

A mi első számú célpontunk azonban a Hellbrunni kastély volt. Mivel akkor éppen nem esett, amikor odaértünk, előbb inkább az óriási parkban kezdtük a sétát. Hatalmas a parkja. Elmentünk a sziklaszínházhoz, majd a Watzmann kilátóponthoz. Aztán szétnéztünk a kastélyban, és végigszórakoztuk a kastélykertben a látványos és vicces vízi játékokat.

Ezután átbuszoztunk a várhoz, és körbekémleltük az eső áztatta, de még így is elbűvölő várost a magasból.

A Természet Háza után Mozart házára már nem jutott idő. Sajnos túl korán zárnak a nevezetességek. Salzburgra érdemes több napra benevezni. Azért az időjárás estére megkegyelmezett nekünk, és amikor búcsúzóul még felmentünk a Mönchsbergre, csodás naplementét láttunk.

2017.07.23 – Gamsfeld

6 Sze

Előzmény: 2017 évi túrák, kirándulások

A második napon a hajnali szakadó esőt követően reggelre szépen kisütött a nap.

IMAG0757-2-01

A terv aznapra a Gamsfeld (2.027m) meghódítása volt. Gosau-ból a szomszéd településre, Rußbach am Paß Gschütt-be kellett utaznunk. Erre az útra nem voltunk teljesen felkészülve. Az “alpine Erfahrung” nem csak a hegymászáshoz, de az autóvezetési stílushoz sem árt az Alpokban. Gosaut elhagyva a kanyar után hirtelen egy tizenpár %-os emelkedővel találtuk szembe magunkat. Szegény autóval küzdöttünk egy kicsit, mire az alacsony fordulatszám mellett felhajtottuk az emelkedő tetejére. Az olyan kevésbé sportos vezetőknek, mint jómagam, nem árt ilyesmire is ráhangolni magát, mielőtt hegyes vidékre indul. (Igaz, hogy a Budai hegység vidékén lakom, de azért az mégsem ugyanaz.)

A kevéske tapasztalatunk azt mutatja, hogy az osztrákoknál sokkal jobban eloszlanak a túrázók, mint a szlovákoknál. (Kicsit több a megmászható magas csúcs.) Nem nagyon találkoztunk senkivel felfelé. A hegy közepén jártunk, amikor rendesen beborult az ég. Negyed órát töprengtünk, hogy tovább menjünk-e vagy sem. A térerő nagyon gyenge volt, nem sikerült radarképet kicsiholni a telefonból. Végül jött egy osztrák pár, akiket meginterjúvoltunk, mit gondolnak az időjárási helyzetről. Ők teljes nyugalommal állították, hogy nyugodtan továbbmehetünk. Náluk is csak egy esőkabát van. Szót fogadtunk, és nagyon megérte, mert gyönyörű látványban lett részünk.

Viszonylag hamar le is értünk a hegyről, így még sort kerítettünk a Vorderer Gosausee feltérképezésére. (A lenti képen a háttérben a Dachstein alsó fele látható a felhők alatt. Előtte a völgyben még valahol ott lapul a Hinterer Gosausee is.)

IMAG0789-2-05 Gosausee

Szerettünk volna egy egynapos túra keretében felmenni az Adamekhüttéhez a Dachsteinon, ami még vállalhatónak tűnt a gleccservidék határán. (Erre aztán sajnos már nem maradt időnk, mert az esős időjárás miatt inkább városnézésekre adtuk a fejünket.) Már dörgött az ég, amikor eljutottunk a Voderer Gosausee másik végéhez. Szerettük volna megkerülni és a másik oldalon visszajönni, de sajna ez az út is zárva volt.

Sikerült eljutni az autóig, aztán szinte abban a pillanatban leszakadt az ég. Visszafelé a szállásra bementünk egy étterembe, ahol bosnát ettünk, meg persze wurstot. Mire végeztünk a kajával, kisütött a nap is.

2017.07.22 Traunsee

3 Sze

Előzmény: 2017 évi túrák, kirándulások

Kora reggel indultunk útnak. Az M1 állapota kiábrándító, ám a háromsávos osztrák autópályán igazán jól lehetett haladni. Egy kis pihenőt leszámítva meg sem álltunk a Traunseeig. Fényes délben a parkolóban egy árva szabad hely sem volt már, de szerencsénkre találtunk egyet az út mentén. Elég szűk kis utca kanyarog Gmundentől a tó mellett a Traunstein felőli oldalon. Lassan lehet haladni, mert nem fér el két autó egymás mellett. A parkolósáv miatt gyakran kell elsőbbséget adni a szembe jövőknek, vagy fordítva.

 

Első túratervünk hamar romba dőlt. A vadregényes ösvényt, ami vékony pallókat, kalandos, sziklafalba rögzített létrákat rejtett volna magában, sajnos lezárva találtuk. (Jobbra az alagút mellett indult volna.) Így egy darabig a dózerúton sétáltunk tovább, majd vissza.

A Salzkammergut régió legtöbb tavában ingyen lehet fürödni a szabadstrandokon, igaz a vízhőmérséklet igényel némi elszántságot. Mi is találtunk egy picurka lezáratlan területet, bár egy táblára ki volt írva, hogy helikopter leszállópálya, kéretik szabadon hagyni, vagy elpucolni, ha jön a gép.

Miután lehűltünk a tóban, majd elolvadtunk a napon, és újra mindkettőt, Gosauba utaztunk a szállásunkra.

IMAG0746-1-11